Kölyökkutyánk jellemének formálgatása közben soha ne felejtsük el azt az alapvető különbséget, amely az ember és a kutya világa között van. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kutya - ellentétben az emberrel - a szagok világában él, az orrával "gondolkodik", és alapvetően a szaglóérzéke tesi engedelmessé. Voltaképpen ennek tulajdonítható a gazdája iránti szeretete, a nevelőjébe vetett bizalma.  Időnként tehát a tanítgatása, nevelése során nyújtsunk neki lehetőséget arra, hogy szeretett gazdájának illatát érezze, aki simogatással jutalmazza őt - ez számára egyenértékű a gyermeknek adott jutalompuszival.

Sok más esetben is hasznosítani tudjuk a szaglást azzal, ha például egy alapos szippantást engedünk kutyánknak az idegen és szokatlan dolgok illatából, hogy meggyőződjék azok ártalmatlanságáról és veszélytelenségéről, illetve fordítva: kártékony és veszélyes voltáról. A tapintóérzék közvetíti a kutya számára a jutalmat és a büntetést, valamint segítséget nyújt bizonyos feladatokra való kiképzésben. Nekünk azonban főleg az olyan érzéki benyomásokra kell támaszkodnunk, amelyeket a hallása és a látása közvetít számára. Fő segítségünk ugyanis a kutya befolyásolásában a szemünk, a mozdulataink és a hangunk. A kutyát "elbűvöli" pillantásunk. Szavaink pedig parancsokat és tilalmakat, dicséretet és szidást, figyelmeztetéseket vagy büntetést közölnek vele. A füttyszó a hangjelzésnek egy változata, a kéz és egyéb jelek pedig kiegészítik, tökéletesítik azt.

Az emberi tekintet hatalmát és a hang befolyását nem szabad lebecsülni. Egy jó tanító éppen ezekkel hathat a büntetés minden egyéb eszköze nélkül is. A parancsszavakat mindig ugyanazzal a hangerővel és hanghordozással kell kiejteni, mert a kutya ténylegesen nem érti meg a szavak értelmét, füle azonban hozzászokik a szavak hangzásához. Minden vezényszót nyugodtan és normális beszédsebességgel kell kiejteni, a túl hangos vagy ordítozó parancsok csak megzavarják a kutyát.

A tényleges vezényszavakon kívül helyes, ha kiválasztunk magunknak bizonyos bátorító és figyelmeztető szavakat és hangokat is. Ilyenek: jól van, gyorsan, kész, ne stb. Ezeket a szavakat csak akkor tudjuk mindig azonos hangnemben, azonos jelentéssel használni, ha előzőleg jól megtanuljuk. A kutya bizonyos fogalmakat kapcsol ezekhez. A "fuj" szót mindig határozott figyelmeztető hangon kell közölni az állattal, hogy megállítsuk őt valamiylen tiltott dolog elkövetésében, de sohasem szabad az állat ügyetlensége vagy engedetlensége miatt használnunk. Ebben az utóbbi esetben a "gyere" parancsnak kell következnie, azután pedig a feladat megismétlésének - pórázon. A pillantásunk is segítse szavainkat. A kutya tudja, hogy mindent ki kell olvasnia oktatója szeméből annak lelkiállapotáról.