A kiskutyával a legegyszerűbben úgy alakíthatunk ki szoros és jó kapcsolatot, ha tudomásul vesszük, hogy a kutyák viselkedése számos  tekintetben nagyon hasonlít a vadon élő farkasokéra. A csapat domináns kutyája szükség esetén megbünteti az alárendelteket, hogy ezzel is fenntartsa illetve megerősítse pozícióját a csoporton belül, valamint hogy összetartsa a falkát. Amennyiben a kutya gazdája nem érvényesíti dominanciáját az ember-kutya kapcsolatban, úgy ezt az állat próbálja megtenni. A tiszteletlenkedést még a kölyökkutyától sem szabad eltűrni, hiszen a kutyatársai sem tűrnék el!

A fizikai büntetés -sajnos - többnyire elkerülhetetlen a vezető pozíció fenntartásához, legalábbis addig, amíg a kölyök meg nem tanulja a "nem szabad" parancsszó jelentését. Ahhoz, hogy megtanulja, kemény, határozott hangsúllyal mondjuk neki, valahányszor nemkívánatos dolgot művel. A büntetés állhat abból, hogy felkapjuk a kölyköt a nyakbőrénél fogva, és kicsit megrázzuk. Ez a módszer néhány vadon élő kutyafélénél a dominancia érvényesítését jelenti. Vigyázzunk azonban arra, hogy ezt az eljárást ne használjuk lépten-nyomon, csak ritkán, fölöttébb indokolt esetben, mert ha nem bánunk csínján vele, akkor esetleg egész életére "megtörhetjük", félénkké tehetjük a kutyát.

A dicséretnek ugyancsak rendkívül fontos szerepe van a helyes nevelésben, azt is mondhatnánk: a siker kulcsa! A büntetést minden esetben kövesse dicséret, amint a kutya abbahagyta a korrekcióra szoruló viselkedést, vagyis azonnal tudatosítsuk vele, hogy helyesen cselekszik és milyen okos. A dicsérettel soha ne fukarkodjunk, valahányszor az eb úgy viselkedik, ahogyan elvárjuk tőle. Ha kedvencünknek sikerélményt szerzünk, akkor arra ösztönözzük: úgy viselkedjen, hogy a gazdának tessék, ami egyben neki is jóleső következménnyel jár.