Kutyás cikkekKutyafajtákAz én kutyámKutya névnapokKutyás háttérképekKutya a honlapodra
   


 


Pumi (Pumi)
Testtömeg: 8-13kg

Marmagasság: kan 35cm, szuka 44cm

Színválaszték: Minden szín elfogadott, kivétel a foltos.

Ország: Magyarország

FCI-szám: 56



Forrás: Flickr by ri.co

Juhászkutya, házőrző kutya, kártevőírtó.

Származása, kialakulása. A pumifajta a XVII-XVIII. században nálunk alakult ki. Kialakításában szerephez jutott az ősi pulifajta és a Francia-, valamint Németországból importált juhokkal bekerült, felálló fülű terelő ebek. Kialakulása és a pulival keveredése hosszan tartó volt. Nemcsak a két fajta jellegét, de nevét is összekeverték, szinte ország­részenként másképpen használták. A századforduló után határozták meg, választották külön, nevezték el a két fajtát. Ekkor tűnt ki, hogy a rövidebb szőrű, felálló fülű, terrier jellegű, igen élénk vérmérsékletű pumi inkább a Dunántúlon terjedt el.

Eredeti használata és szolgálatának változása. A pumifajtában szerencsésen egyesül összes jó tulajdonsága a terrier jellemzőivel. Nyughatatlan, igen mozgékony, élénk terelő eb. Vakmerően bátor, rámenős. Nagyobb állatok és a konda terelésében különösen szerették, s napjainkban is nagyon szívesen alkalmazzák. A pásztorok a rövidebb szőrű és nagy élén pumitól nem válnak meg szívesen. Ez a magyarázata annak, hogy a pumi ma is főleg a pásztorok kezén van, akik fajtatisztán megtartják ugyan, de a törzskönyvezésével már nem szívesen vesződnek.
Kevés pumi került a falvakba, a városba, de ez a kevés mint dúvad- és rágcsáló-irtó, mint őrző igen jól használható. Nagyon élénk, igen figyelmes, állandóan tevékenykedik. Sem nesz, sem szokatlan helyzet figyelmét el nem kerülheti.

Rendszeres tenyésztése, szabványosítása. A puli- és a pumifajta szétválasztása az 1900-as elején kezdődött. A szétválasztás a két fajtára nem azonos eredménnyel járt: a puli divatba jött, kintúrfajta lett; a pumi előjogot kapott a pásztor melletti munkára. Még ma sem mondhatjuk azt, hogy rendszeresen tudjuk tenyészteni a pumit. A törzskönyvezéssel nyilvántartott egyedek mellett a pásztoroktól olyan ismeretlen származású egyedek kerülnek elő, amelyek fajtajellegben s egyéb értékmérőkben felül is múlják az előbbieket. A pumiról vezetett törzskönyv tehát nagyon is nyitott. A látra-való törzskönyvezés megszüntetése, az ismeretlen származású egyedek kihagyása a törzskönyvből csak akkor válna lehetségessé, ha előbb országosan fel tudnánk deríteni az összes értékes pumiegyedet, ami azonban belátható időn belül megoldhatatlan. Ezek adnak magyarázatot arra, hogy bár a pumi mintaleírásai a puliéval azonos időben készültek, mégis e fajtát kevésbé szigorú elvek alapján ítéljük meg.

A pumi leírása.

Összbenyomás. Határozottan terrier jellegű, középhosszú szőrű, terelő kutya. A terrier jelleg a megnyúlt arcorri részben, a felálló és lebicsaklott végű füli a felálló farokban és a vérmérsékletben jut kifejezésre. Nyaktartása a pulinál magasabb, állandóan figyelő jellegű. Szőrzete középhosszú, sehol sem nemezesedő. Az orri rész és a szem szabadon kivehető. Jellemző szőrzetszíne nincs, de nem tarka. Értelmessége, élénksége, rámenős természete következtében mindjárt magára vonja a figyelmet. Hangosabb, mint a puli. Jó szimatú.

A testtájak ismertetése.
A fej megnyúlt, viszonylag keskeny. Formájára a hosszú méret nyomja reá a bélyegét. A fejtető keskeny és domború.
A homlok hosszú és kissé domborodó, oldalról lapos.
A szemboltívek mérsékelten fejlettek. A szemek ovális alakúak, kissé ferdén metszettek. A szemhéj-szél feszes, jól zár.
A stop rendszerint nem érzékelhető, mert a homlok síkja a szemboltívek kö­zött szinte egyenes vonal­ban folytatódik az orrhát­ra.
Az orrhát egyenes. Az orr megnyúlt, elhegyese­dő, az orrtükör elkeske­nyedett. Az orca előre el­keskenyedik, a pofa mély, jól izmolt.
A fül magasan tűzött, for­dított V alakú, felálló, közepes méretű. A fül vége lebicsakló. Fülmoz­gása élénk.
A nyak a kö­zepesnél magasabban il­lesztett. Közepesen hos­szú, kissé ívelt. Izmos. A nyakon a fej igen mozgé­kony.
A törzs felső vonala hátra­felé kissé lejt. Összességé­ben izmos. A mar hosszú és a hátvonalból határo­zottan kiemelkedik. A hát rövid, egyenes. Az ágyék középhosszú, egyenes. A far rövid, enyhén csapott, közepesen széles.
Mellkasa mély és hosszú, de kevésbé dongás. A szügy közepesen széles, bordó inkább lapos, de mély. A feszes has alsó vonala hátrafelé felhúzott.
A farok magasan tűzött. Majdnem függőlegesen tartott. Kurtítják; a szabad farok hosszának 2/3 részét hagyják meg. A nemiszervek épek legyenek.
Az elülső végtag meredek lapockával kezdődik, s meredek állású. Oszlopszerűen támasztja alá a törzset. A két végtag közepes távolságban helyezkedik egymástól. A hátulsó végtag kissé meredek, széklábú. A hosszú konc és a hosszú comb alatt rövid szár jellemzi.
A mancsok gömbölydedek, szorosan zártak. A talppárna telt és rugalmas. A fattyúujjak nemkívánatosak, eltávolítandók.
Bőr. A pumi bőre palaszürke, tehát sok sötét pigmentet tartalmaz. A szabad bőrfelüle­tek vagy feketék, vagy palaszürkék. A szivárványhártya sötétbarna. A szőr között a bőr is palaszürke.
Szőr. A pumi egész testét kisebb-nagyobb tincseket képező fürtös, csigás szőr fedi. Legrövidebb a szőr a mancsokon és az arcorri részen. A szemek mindig jól kivehetők. A fül dús, szálkás szőrzete felálló. Hasonló a faroké is. A törzs és a végtagok fürtös szőrzete lehet rövidebb, 3-4 cm, de akad hosszabb is, 5-7 cm. A puli fajtajellegét mutató hosszú szőr azonban sohasem megengedett. Az egészén rövid, simuló szőr szintén nem szőrforma. A pumi szőrköntöse ugyancsak felszőrökből és pehelyszálakból áll. A tincsek azonban, a pulival ellentétben, mindig szabadok maradnak: a pumi szőre nemezesedik.
Szín. Igen változatos színű fajta. Leggyakrabban galambszürke, ezüstszürke, palaszürke. Akad avétt fekete színű, világosszürke, fehér, sőt vörösesbarna is. A tarkázottság azonban nem megengedett. Hasonlóképpen elítéljük a jegyeket is.
Mozgása. Mozgása élénk, temperamentumos. Elöl aprózva lép, vágtája böködő szökdécselés.

Értékmérő tulajdonságok.
Fajtajelleg. A fajta nem konszolidált, így több-kevesebb hibával, a kívánatos formától való eltéréssel számolni kell. Arra azonban mindig ügyeljünk, hogy összességében, jellegében határozottan különbözzék a pulitól. A pumi nem rosszul szőrözött puli, hanem attól  számtalan tulajdonságban, formában eltérő fajta. A pumi formája (fej, fül, farok, szőrzet) a biztosabban öröklődő. Keresztezéssel inkább pumi jellegű utódokét kapunk, ezért nehéz a puliból kiszűrni a pumi hatást.


Arányosság. Arányos, tetszetős fajta. Törzse négyzetes formát mutat, de hosszabb lábúnak tűnik. Mivel a törzs elülső részének hosszabb szőrét gyakorta levedli, az ilyen egyed lapos törzsűnek, aránytalanul nagy fejűnek tűnik. Ez az aránytalanság a valóságban nem létezik.

Fejlettség. Átlagos pulinagyságot mutató fajta. De mivel a szőrzete nem mélyíti, inkább nagyobbnak, hosszú lábúnak tűnik.
A levetkőzött egyedek laposnak tűnnek, és ösztövér benyomást keltenek.

Vérmérséklet. Állandóan tevékenykedő, igen élénk vérmérsékletű fajta; még a pulinál is mozgékonyabb. Mozgékony tevékenysége azonban egészen más jellegű, mint pl. a foxterrieré. Nemcsak kutat, szaglász, de mindjárt mindenről véleményt is nyilvánít, élénken csahol. A nyájat vagy az udvart állandó ellenőrzés és uralom alatt tartja. A juhász szemvillantására beszédes parancs-teljesítéssel reagál. A ház körül minden zajt figyel, és ugatással jelez. Ez a mozgékony élénkség imponáló annak, aki ilyet szeret.

Szervezeti szilárdság. Ahol a pumit tartják, ott nem divat a kutyák elpuhítása. A kis­igényűség, a szervezeti szilárdság, természetes szelekcióképpen kialakult jó tulajdonsá­gok. Csak azok az egyedek maradhattak meg, amelyek nem igényesek, amelyek a rideg tartást és az állandó munkát bírták. Nem is látni a pumik között sem laza szervezetű, sem elhízott egyedet.

Gyakrabban előforduló küllemi hibák. A fajta leggyakoribb hibái a pulihatásból származ­nak. A pulijellegű hosszú szőr a két fajta közötti köztes megjelenési formát mutatja. A hosszú szőrrel fedett lábvégek megszüntetendő hibát jelentenek. Az egyenesen felálló fül meg mudi- vagy spitzhatást, a lehajló fül pulijelleget árul el; mindkettőt hibáztat­juk.
A felálló faroktűzéstől eltérő bármilyen formát kifogásolni kell. Akad egyed, amelynek a szőrzete nem egynemű. A leggyakoribb eset, hogy a fej szétálló szőrökkel fedett, az elülső törzsrész szőrzete rövid és gyűrűs, a hátulsó részé pedig hosszú s gubancosodásra haj­lamos. Ezt a heterogenitást örökítik az egyedek. A mellfolttól, az árnyalati foltosságtól igyekezzünk megszabadulni.

Súlyos hibák, kizáró okok. A pumi egyöntetűségéért még sokat kell fáradozni. A te­nyésztői munka eredményességének fokozása érdekében szigorúan kell elbírálni a fajta­jelleget. A fajta jellemzőit nem mutató egyedeket zárjuk ki a tenyésztésből.
Puliszőrű pumival ne tenyésszünk! A pumiszőrű, de pulifejű (kerek fej, lógó fül) egye­dek még generációk múltával sem lesznek pumajellegűek. A testen bárhol előforduló rövid, fekvő, sima szőrzet selejtezési ok. Farkatlan egyedeket lehetőleg ne használjunk tenyésztésre. A szabályos, ollós fogzáródást vegyük szigorúan, és mindenféle durva el­térést (csukafog, 2 mm-nél nagyobb pontyfog stb.) selejtezzünk ki, mert a pásztorkutyá­nak biztos fogásra van szüksége.
A pumi tenyésztése. A pumitenyésztés első és legfontosabb kívánalma, hogy minél több fellelhető egyedét törzskönyvezzék. A pumi iránt a külföldi kereslet mindig nagyobb, mint amennyit szakszerű tenyésztéssel előállíthatunk.
Nagyüzemeink állattartása megfelelő működési területe a puminak. Az alkalmazás körül nincs is hiba. De a szakszerű tenyésztéssel nem sokat törődnek. Mezőgazdasági szakembereinknek kellene felfigyelni a pumira és tenyésztésének irányítását kezükbe venni. Elhanyagolt pumitenyésztésünket a standard ismerete, a szigorú szelekció, a könyvezés segíthet talpra állítani.
Tenyésztését meg kell szervezni, anélkül lehetetlen egyöntetűen kiválóvá tenni a különben mindig lesznek heterogén egyedei is. Az 1930-as években egyszer már divatba jött a pumi. A városi tenyészetek akkor igen szép eredményeket értek el.
A pumi fő munkaterülete azonban a pásztorkodás, ahol igen nagy segítséget jelent nemcsak ma, de a jövőben is. Érdemes törődni a fajtával, mert használata kevesebb emberi munkát, több állati terméket jelent. Ahol pumival dolgozik a pásztor, ott nem károsodik az állat. A sok korcs kutya azonban komolyan károsíthatja a nyájat.


Flickr by Voff



Kopók és agarak - Afgán agár, Angol agár, Angol véreb, Basset hound, Beagle, Billy, Erdélyi kopó, Hannoveri véreb, Ír farkaskutya, Kai, Levesque, Magyar Agár, Orosz agár, Tacskó, rövid szőrű, Tacskó, szálkás szőrű, Tacskó, törpe, Whippet
Munkakutyák - Akita, Alaszkai malamut, Amerikai bulldog, Angol masztiff, Argentin dog, Bordeaux-i dog, Bullmasztiff, Cane Corso, Dalmata, Dobermann, Francia bulldog, Kuvasz, Leonbergi, Moszkvai őrkutya, Mudi, Nápolyi masztiff, Német boxer, Német dog, Rottweiler, Staffordshire bullterrier
Pásztorkutyák - Kaukázusi juhászkutya, Komondor, Malinois, Német juhászkutya, Óangol juhászkutya, Puli, Pumi, Schnauzer, közép, Schnauzer, óriás, Schnauzer, törpe
Társasági kutyák - Angol bulldog, Csivava, Mopsz, Papillon, Tibeti terrier, Uszkár, közép, Uszkár, törpe
Terrierek - Amerikai pit bullterrier, Amerikai staffordshire terrier, Boston terrier, Bullterrier, Bullterrier, miniatűr, Foxterrier, drótszőrű, Foxterrier, simaszőrű, Jack Russel terrier, Pincser, Törpe foxterrier, West Highland White Terrier, Yorkshire terrier
Vadászkutyák - Amerikai cocker spániel, Magyar vizsla, drótszőrű, Magyar vizsla, rövid szőrű, Német vizsla, drótszőrű, Német vizsla, hosszú szőrű, Német vizsla, rövid szőrű


[ Impresszum ]      [ Jogi nyilatkozat ]      [ Kapcsolat ]       [ Kutya ]


 

Facebook csoport


Bejelentkezés

E-mail cím:

Jelszó:


Keresés




A nap kutyája



Mylow