Kutyás cikkekKutyafajtákAz én kutyámKutya névnapokKutyás háttérképekKutya a honlapodra
   


 


Komondor (Komondor)
Testtömeg: 40-60kg

Marmagasság: kan 68-80cm, szuka 55-70cm

Színválaszték: Fehér

Ország: Magyarország

FCI-szám: 53



Forrás: flickr by thekennelclub

Pásztorkutya, házőrző.

Származása, kialakulása. A komondor szó, mint magyar kutyafajtát jelölő leírt nyelv­emlék, először 1544-ből maradt reánk. A nyáj mellett őrző-védő szolgálatot teljesítő, nagytestű, gubancos szőrű pásztorebünket az idők folyamán hívták gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkasebnek, pusztai komondornak, lomposszőrű komon­dornak, bagolyszemű komondornak, s legtöbbször csak komondornak. Bár e szó ere­detét többféleképpen magyarázzák, de minden kynológus egyetért abban, hogy a ko­mondor a népvándorláskor elődeinkkel együtt került a Kárpát-medencébe. A magyar gulya, a ménes őrzésében oroszlánrész a komondornak jutott, mert megjelenése félel­met keltő, bátorsága példaszerű, küzdőképessége rendíthetetlen. E tulajdonságokban felveszi a versenyt bármelyik kintúrfajtával.
A komondortenyésztők a leghamarabb szervezkedtek, s már 1924 óta működött a Ko­mondor Egylet. Az is kétségtelen tény, hogy a komondort, mint kutyafajtát a mi gene­rációnk készen kapta, jogos a feltevés, hogy előttünk is jó pár nemzedéknek csak fenn kellett tartani ezt a kitenyésztett, kész fajtát. Az elmúlt idők változtatás nélküli teny­észiránya azt eredményezte, hogy az ősi származás és a rögszilárdság folytán a ko­mondor biztosan örökítő fajta. Tenyésztői pedig megbecsülést, szeretetet és hozzáértést mutatnak a fajta iránt.

Rokonai. A komondor jellemzőjéül a 65 -70 cm marmagasságot, a nemezes, gubancos szőrzetet, a rövidebb és dúsan szőrözött fejet s a nyáj melletti őrző szolgálatot tekinthetjük. A mi komondorainkra a fehér szőrzet is jellemző, mert az utóbbi 200 évben csak fe­hér, legfeljebb ordas színű komondorról tudunk, de a rokonságban már más színű fajták is vannak.
A komondorral azonos jelleget mutattak: az ázsiai pusztákon a kirgiz pásztorkutya, a Góbi-sivatag pásztorkutyái és az afganisztáni pásztorkutya; Európában az ó-angol (bobtail) és az ó-német pásztorkutyák, a bergamasque, a francia pásztorkutyák, az iz­landi, norvégiai pásztorkutya, a lengyel és orosz (aftscharka) pásztorkutya. Az említettek nagy része nem élte túl a használatváltozást. Némelyik (bobtail) kultúrfajtává alakult. A rokonfajták között ősi jellegében legtetszetősebb, legnagyobb a komondor, amely napjai­nkban már nem primitív fajta, hanem kitenyésztettsége révén kintúrfajta lett, amelyne­k exportált egyedei Svájcba, Hollandiába, Kanadába, az USA-ba is elkerültek.

Szabványosítás.
Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy pásztoraink fajtatisztán tartották fenn a komondort. Szakszerű tenyésztését mégis attól az időponttól számíthatjuk, ami­kor fajtajelleg-leírást, minden tévedést kizáró ismertetést adtak róla. Ez pedig 1841-ben történt. Azóta több, módosított mintaleírás jelent meg a komondorról.

A komondor leírása.
Összbenyomás. A komondor bírálata alkalmával mindig emlékez­zünk arra a tulajdonságára, hogy eredeti környezetéből, helyéből kiragadva, legtöbb­ször visszahúzódó lesz. A megszokott környezetben, munkaterületén adja igazi valóját.
A komondor nagy kutya. Külső formájának meghatározott jelleget a nemezesedésre hajla­mos, gubancos szőrzet ad, amely az egész testét befedi. A szemlélő nem láthatja a kutya szemét, nem érzékelheti kedélyállapot-változását, hisz feje, füle, nyaka, farka mind hosszú szőrrel benőtt, s mindez tiszteletet és félelmet kelt az idegenben. Méltóságteljes külső hatását fokozza még a lehető legkomolyabb viselkedése. Nem ugrándozik, nem kedveskedik. Bizalmatlan. Nappal alig hallatja hangját, csak éjjel, ha ok van rá, hall­hatjuk öblös, mély ugatását. Szinte hang nélkül, mindig nyíltan támad. Rendszerint ráugrik, ledönti ellenfelét. Az ártalmatlanná tett támadót őrzi, de tovább nem bántja. Törzse a négyzettől igen kis eltérést mutató, fekvő téglalap. A lecsüngő farok ugyan hosszabbnak tünteti fel a törzset. A fej a törzs síkja fölé emelkedő szőrgomoly, amelyből csak az orrtükör és a nyelv tűnik elő.
Az összbenyomás kialakításában nagyfokban érezteti hatását a szőrzet minősége. Csak bizonyos korban, és akkor sem tartósan mutat a komondor olyan szőrformát, amelyet a laikus szemlélő ideálisnak vél. A kézikönyvek, a fényképek rendszerint ilyen előnyös helyzetben rögzítik a komondort, pedig élete folyamán tartósan nem ezt a for­mát láthatjuk, s tulajdonságainak megnyilvánulása sem a bizonyos kori ideális szőrzettel függ össze. A jó szőrzet fontos kívánalom - bár ideális megnyilvánulása csak tűnő kép -, de a hasznos belső tulajdonságokra is nagy súlyt kell helyezni.

A testtájak ismertetése. A komondor megítélésekor, bírálata alkalmával a szőrzettel mindig külön foglalkozzunk, mint egyik igen fontos értékmérő tulajdonsággal. Az egyes testtájak bírálata alkalmával tekintsünk el a szőrzettől. Ez nehéz feladat. A lenyírt kutya bírálata lenne a legegyszerűbb, a leöntött állat is hűebben mutatja a testtájak alakulását. Ha nincs egyéb segítségünk, úgy tapintással győződjünk meg az egyes testrészek alaku­lásáról - ez persze nem mindig veszélytelen.
A fej. A komondor feje a testtel arányos, széles és finomabb fejforma. Még a dús szőrzet sem teszi aránytalanul naggyá a fejet. A fej hossza a marmagasság 40-41%-a. A pro­filvonalnak valamivel nagyobb része jut az agykoponyára, minta kuvasznál; az arcorri rész tehát viszonylag rövidebb. Mind a járomívek, mind a külső hallójáratok között szélesebb fejű, mint a kuvasz.
Az agykoponyai rész határozottan dómború. A stop-vonal szembetűnően erősebb, minta kuvaszé, de nem annyira kifejezett, mint a bernáthegyi kutyáé. Az orrhát egye­nes, amely széles orrtükörben egyenesen végződik. Az orrtükör oldalról derékszögben metszett és tág orrnyílásokat mutat.
A fejre oldalról a széles tarkó, a magas fejtető, az erősen kidomborodó szemboltívek nyomják rá a bélyegüket, valamint az agykoponya és az arckoponya harmonikus ará­nya, s a kifejezett, de nem túlfellegzett stop. Elölről vizsgálva szeme inkább kifelé lejtős­nek tűnő, de mégis egyenes vágású. A nagy mélységi méretekkel rendelkező fej, a széles homlok és széles orrhát az, ami tetszetősséget és kvadratikus vonásokat ad a komondor fejének. Szeme sötétbarna. Hibának számít, ha a szem körül és esetleg az orrháton is rövid a szőrzet, s a szem jól előtűnik.
A pofák igen szélesek és közepesen hosszúak, gazdagon izmoltak. Fogazata erőteljes; szabályos, ollós záródású. A szemhéjszél jól zárt, nem lógós. Az ajkak ugyancsak fesze­sen a fogínyre húzódók, a szájzug felé cafrangosak, de nem lógósak.
A fülek a domború fejtetőn középmagasan tűzöttek, és határozottan lógós irányt vesznek lekerekített, hosszan lenyúló V formát, néha inkább U alakot mutatnak. A fül sem figyelő, sem támadó helyzetben nem mozdul. A lógós fül a fejhez lazán simul. A fülkurtítás, formázás nem megengedett.
A nyak illesztése természetes figyelő helyzetben a vízszintessel 35° körüli szöget alkot Közömbös viselkedés esetében ellenben szinte vízszintesen tartja a nyakát, amely közép hosszú, inkább rövid, izmos. Sem lebernyeg, sem szőrnyakörv nincs rajta.
A törzs felső vonalának kezdetén kifejezett, elég hosszú mart találunk. Ezért háta rövid.
Laza szervezetű egyedeken előfordul a süppedt mar, s ennek következménye az előre
mélyedt és hosszú hát. Az ágyéktájék középhosszú. Mind a mar, mind a hát és az ágyék
gazdagon izmolt, széles. E tájék keskenységét a szőrzetnek a hátközépen történő szétválása is
elárulhatja. A far széles, gazdagon izmolt. Középhosszú, s enyhén csapott.
A mellkas hosszú, közepesen dongázott és közepesen mély. A szügy széles, gazdagot izmolt.
A has nem ereszkedik a mellkas határvonala alá.
A farok alacsonyan és kinn-tűzött, határozottan lefelé irányul. Lógó tartású, csak a vége mutat némi vízszinteshez hajló emelkedést. Izgalmi állapotban legfeljebb a felső vonalának magasságáig emeli farkát.
A nemiszervek épek és egészségesek legyenek. A nemiszervek rendellenességére nagyon kell ügyelni, mert a fajta tartózkodó, válogató természetű. A szaporaság-növelés érdekében a jól termékenyülő és termékenyítő, szapora vonalakat, családokat a tenyésztés során előnyben kell részesíteni.
Az elülső végtag oszlopszerű. A lapocka kissé meredek. A vállbúbok a szügy síkjába esnek. Fiatalkori rossz tartás következtében előfordul a süppedt mar, a laza váll, a törzstől elálló könyök. Fejlett mellkasú egyedek könyökbúbja a mellkas alsó vonala fölé kerül. Ha fűzött a mellkas, a szabaddá vált könyökbúb kivehető. A két párhuzamos és függélyes elülső végtag közepes távolságra helyezkedik egymástól. Előfordul széles lábáll is, amelyet ha a végtag egyébként szilárdan fűződik a törzshöz, nem kifogásolhatunk.
A hátulsó végtag állása legritkább esetben bírálható el zavaró körülményektől mentesen. E testtájékon mindig oly nagy a szőrzet, hogy teljes biztonsággal nem ítélhetők meg az egyes részek. A hátulsó végtag egészétől megköveteljük, hogy eléggé meredek szögellés­sel támassza alá a törzset; de a sarokdudor és a térd közti távolság mégse legyen kes­keny, mert az ilyen egyed lépése nem eléggé térölelő, és ha túl meredekek a végtag csontjai, akkor a far, illetve a hátulsó végtag szőrzete keskenyen csüng alá. Az ilyen for­ma pedig nagymértékben rontja a komondor homogenitását. Mivel a hátulsó szár min­dig rövidebb, mint az elülső, ezért a konc és a comb hosszú és gazdagon izmolt legyen. Ilyen alakulat esetében mutat széles formát a megfelelően alakult far szőrzete.
A mancsok közül az elülsők gömbölydedek, kerekek. A hátulsók terjedelmesebbek, hosszabbak lehetnek. Sem a puha csüd, sem a meredek csüd nemkívánatos, már csak azért sem, mert a mancsok kis terjedelmű, meredek, vagy hosszú, laza alakulását ered­ményezi. A körmök erősek, de ne nagyon hosszúak legyenek. A fattyúkörmök nemkí­vánatosak, eltávolítandók.
Bőr. A komondor bőre festékanyagot (sötét pigmentet) tartalmaz, tehát palaszürke színű. A palaszürke bőrszín mellett a szőrszín pedig fehér. A komondor tehát nem albínó ku­tya. Ha albinizmus üti fel a fejét, ez súlyos hiba, mert az életerő csökkenésére utal; az ilyen egyedet selejtezni kell.
A szabad bőrfelület, mint a szemhéj-szél, az orrtükör, az ajkak, a talppárna, a körmök feketék vagy sötét palaszürkék legyenek. Előfordul a csontszín-szürke köröm is, amely nem hiba. Jó, ha a fogíny és a szájpadlás is sötéten pigmentált. A szőr között a bőr is pa­laszürke árnyalatú. A pigmenthiányt a tenyésztés szemszögéből elítéljük. A foltosan pigmentált egyed sem lehet jó tenyészállat. Teljes pigmenthiány, a hússzínű bőrszín pedig selejtezési ok.
Leginkább elnézik a fogíny és a szájpadlás foltos pigmentjét. Legkevésbé bocsátják meg az orrtükör és a szemhéj-szél csökkent színeződését, valamint a világos szemeket. A komondorok között csökkent pigmentű egyedek úgy látszik már régebben is fellelhetők voltak, erre utal az a századforduló után írott ismertetés, amely „rózsaszínű szemhéjú" komondort is ismer. Ma a tenyészkívánalom a mélyen sötét pigment.
Szőrzet. A komondor egész testét, a szőrrel nem fedett szabad testfelületek kivéte­lével hosszú, gubancos, nemezesedésre hajlamos szőr borítja. A pusztai szőrzet alap­ kívánalma a gubancoso­dási, nemezesedési haj­lam. Ez a szőrzet- ugyan­úgy, mint a pulié - fel­szőrökből és finomabb pehelyszálakból áll. A fel­szőrök és a pehelyszálak aránya meghatározza, hogy az egyed hosszú szőrzete milyen gyorsan és milyen arányban neme­zesedik. A kevesebb pehelyszál lazább tincsű szőrzetet ad. A sok pe­helyszál gyorsan nemeze­sedik és hatalmas nemezt, páncélszerű szőrsubát ala­kít ki. A komondor szőre is lehet zsinóros és neme­zes, ugyanúgy, mint a pu­lié. Mind a szélső esetek­nek, mind az átmeneti for­máknak számtalan válto­zata lehetséges. A szélső­ségesen zsinóros szőrzet­ iránt a kynológusok e fajta esetében még inkább elő­ítélettel voltak.
Félreértés ne essék, itt nem arról a zsinóros szőrzetről van szó, amelyiket nap mint nap ápolással alakítanak ki, hanem a genotípusosan zsinóros formát mutató, és nagy ne­mezzé soha össze nem álló szőrköntösről. A puli esetében idegen fajta-keveredéssel ma­gyarázták ezt a szőrt. Ilyen keresztezés a komondorral nem történhetett, mégis van zsi­nóros jellegű komondor- a komondor zsinórjai természetesen vastagabbak, mint a pulié. A szőrforma mindkét szélsőséges változatát és az átmenetek széles skáláját eredeti­nek és természetesnek kell vennünk, a mindenkori divat és a kitűzött tenyésztél dönti el, hogy milyen irányban alakítsuk, formázzuk a szőrzetet.
A szopós komondorkölyök szőre pelyhes, finom szálú, fényes, de elég merev, csigás vagy simább lefutású. Választás körül ezt a szőrt bundaszerű, de nem nemezeredő kölyökszőr váltja. A 6-9 hónap körüli komondor mackószerű bundát visel: A kölyökszőr a ko­mondoron hosszabb, mint a pulin, és tetszetősebb megjelenési formát nyújt. A komon­dorkölykök ebben a korban mutatják legegységesebb szőrköntösüket. Ezután egyre több pehelyszál szövi át a szőrköntöst. A levedlett pehelyszálak pedig még inkább összeszövik, nemezesítik a szőrzetet.
A kifejlett és nem vedlett komondor egyetlen testtáját sem fedheti rövid, simuló, merev szőr. A fejtető és a homlok zsinórosan apró-tincses szőrzete ernyősen borul a szem elé, az arcorri részre. Az egész testet borító zsinóros vagy nemezes hosszú szőr megtalálható a füleken, a nyakon, a törzsön, a végtagokon, a farkon egyaránt. Köztük különbség csak a hosszúságukban van.
Kölykezés, illetve szoptatás után a szukák a fej, a nyak, a mellkas, s az elülső lábak hosszú szőrét, koloncait ledobják, levedlik („levetkőznek"). Előfordul, hogy takarmá­nyozási hiba folytán vagy pusztán a vedlési időszaknak megfelelően a kanok is levet­kőznek. A levetkőzés nem hiba, legfeljebb pillanatnyilag szépséghiba. Emiatt az egyed értékét, főleg tenyészértékét hátrányosan elbírálni nem szabad. Azt azonban tudni kell, hogy a levedlett szőr esetében is milyen a természetes szőrformája, s az jó alakulású-e, vagy hibának számít.
A komondor szőrápolása teljesen megegyezik a puli szőrápolásával, s ezért azt a puliról írt részben tárgyaltuk.
Szín. A komondor szőrszíne a fehér. Ma már ez természetes kívánalom. A fajta annyira kitenyésztett, hogy a szőrszín terén durva hibával nem találkozunk.
Mozgás. Mozgása könnyed, kényelmes. Az aránylag nagy test és a hatalmas szőrköntös mozgatásában kimért. Nappal inkább szereti a hűvös helyet, elfekszik, de szemmel tartja, őrzi a területét. Éjjel rendületlenül mozog, lépése térölelő.

Értékmérő tulajdonságok.
Fajtajelleg: Pásztorkutya-fajtáink között ez a legkitenyésztet­tebb. Bár származásilag ősi fajta, mégis a benne rejlő tenyészmunka, az értékmérő tu­lajdonságok, s a megjelenési forma összessége alapján azt állíthatjuk, hogy következe­tesen kitenyésztett kultúrfajtánk. Jellemző tulajdonságai a fajta minden egyedén fel­lelhetők, s fajtajellegét nagy biztonsággal örökíti utódaira.
Jellegében minden más fajtától jól elhatárolható. A tetszetős, a maga valóságában szinte egyedülálló külső formája fajtajellegének egyik alapvonása, de semmiképpen sem szabad elhanyagolni belső értékeit, mint a megvesztegethetetlen őrzőkészségét, bátorsál erőt sugárzó szervezetét, igénytelenségét. Ezek a használati tulajdonságok oly érté képviselnek, amelyek a sportcélokon túl is biztos jövőt jelentenek a komondornak.


Másodlagos nemi jelleg. A hatalmas szőrzet teljesen eltakarja a komondor testének plasztikáját. Ez a magyarázata, hogy első rátekintésre nem mindig lehet megállapítani a másodlagos nemi jelleget. A másodlagos nemi jelleg hiánya pedig hatással lehet az elsődleges nemi jellegre. E téren a tenyésztésben óvatosnak kell lenni, mert a komondor itt bizonyos javításra szorul.
Csak erős csontozatú, nagyobb, gazdagabban izmolt kant állítsunk tenyésztésbe. Bátorságban, keménységben pedig még inkább múlja felül a kan a szukát. A szuka nőiesebb lehet. Tehát alacsonyabb, vékonyabb csontozatú, finomabb, mint a kan. A szuka másodlagos nemi jellegének a kívánalmai persze nem azt jelentik, hogy el akarjuk finomítani azokat. Inkább csak a kanok erőteljes szervezetétől a fellelhető különbségeket szeretnénk megszemélyesíteni a szuka finomabb formáival. A másodlagos nemi jelleg különbséget tehát sohasem a szukák finomításával, hanem a kanok impozáns kifejlesztésével érjük el.

Arányosság. Szinte csodálnivaló az a harmónia, amelyet az egységes szőrköntösű komondor mutat. Az egyes testtájak közötti arány, az egész test összhangja, homogenitása a nagy bunda ellenére is nemességet és tetszetősséget biztosít a fajtának. Az arányosság megítélésekor azonban éppen a nagy bunda miatt két esetre fokozott figyelmet fordítsunk. 1. A levetkőzött komondor nem aránytalan. Ha ilyen kutyát szemlélünk, bírálunk, tudnunk kell függetleníteni magunkat a szőrzet pillanatnyi állapotától. S ez igen nehéz kívánalom, de enélkül nehéz jó munkát végezni. 2. A nagy bunda azonban nem lehet a takarója, elfedője a szervezeti aránytalanságoknak. A súlyos hibákat, rendellenességeket még a tetszetősen jó szőrköntös ellenére is fedjük fel, s mindig a tenyésztés érdekeinek szem előtt tartásával ítéljük meg azokat. A komondor arányos formáját mindenképp őrizzük meg.

Fejlettség, izmoltság. A tenyésztő azt szereti, ha komondorai minél nagyobbak. A nagy test elérésének főleg kölyökkorban ára van, de itt most nem az eszköz, hanem az elért cél érdekel bennünket. Gyökeresen ellentétes a két lomposszőrű pásztorkutyánkkal kap­csolatos nagyságbeli kívánalom. A komondort mindenképpen növeszteni akarjuk, a puli nagyságának meg szabvánnyal igyekeztünk határt szabni. A nagyságbeli tenyészcél mindkét esetben megokolt és helyes. A komondor, mint ideális őrző eb, nagy testű kell, hogy legyen. A puliból ellenben nem akarunk őrző-védő ebet fejleszteni.
A komondor testrészeit tömeges izomzat fedi. A nagyobb testsúlyt ne a többlet-kondíció, hanem tömeges izmok és erős csontozat alkossa. Az izomzat és a megfelelő csontozat kifejlesztésére kölyökkorban gondoljunk. A végtagok szikársága a gazdag izmoltság mellett is alapkívánalom.

Vérmérséklet. Aki csak tétlen nyugalomban elfekve látja a komondort, az fel sem tételezi azt
a mozgékonyságot, élénkséget, amelyet támadásban mutat. Vérmérsékletét egy mondattal vagy egy szóval jellemezni nem lehet. Ezért viselkedését a legjobb leírni. Nyugodt körülmények között flegmatikusnak látszik, ámde észrevétlenül is élénken figyel, ha úgy látja, hogy cselekednie kell, egy pillanat alatt szemtől szembe támadó fenevaddá lesz. A bulldog nyugalmával pihen, s az óriás schnauzer élénkségével támad. Nevelni lehet, de büntetni, főleg ok nélkül nem szabad. Elrontott komondorok a rossz emlékek hatása alatt fékezhetetlenek. A lecövekelt, láncon való tartás is elősegíti az eldurvulást. A nem fiatal korától fogva eldurvult kutya az élet folyamán felvett rossz tulajdonságát nem örökíti.

Szervezeti szilárdság. Amelyik fajta úgy tűri a nélkülözéseket, a klimatikus változásokat, mint a komondor, az csak szilárd szervezetű lehet. Esetében a nagy test, a nyugodt, alkalomadtán élénk vérmérséklet szilárd szervezettel párosult. Ha luxus-célból tartanak
valahol komondort, azt se részesítsék elpuhító tartásban. Nálunk nincs az a zord időjárás amelyet könnyedén el ne viselne. Egészséges fajta.

Kondíció. A kölyökkori jó kondíció elsőrendű követelmény. Kifejtett korban, főleg lekötve, kisigényű. Nehéz is túl jó kondícióba hozni. Inkább csak az öreg egyedek nehe­zednek el, amelyek rendszerint el is vadulnak.

Gyakrabban előforduló küllemi hibák. A fajta egyöntetűsége, homogenitása kizárja a durvább hibákat. Feltűnhetnek viszont olyan küllemi alakulások, amelyek valaha tenyész­célként szerepeltek, vagy legalábbis elnézték azokat. Ha az ilyenek mai tenyészcélkitűzéseinkkel össze nem egyeztethetők, az egyedet az egyöntetű állományból ki kell szűrni. Ezeket az alakulásokat, hibákat megokolt részletesebben tárgyalni.
A kis termet etetési kérdés, de lehet öröklött is. A kívánt testnagyságot, ha az gentípuso­san biztosított, igyekezzünk a kölykök jó takarmányozásával elérni, s ha az egyed a standard magasságot nem éri el, másik családdal, vonallal dolgozzunk.
A levetkőzött szőrzet, vagy a hibát elfedő szőrzet következtében fennmaradhattak hete­rogén formát mutató családok. Ezek kiszelektálása igen fontos; megfelelő időben végzett bírálattal derítsük fel a hibát.
A laza váll, a hajlott hát, az izomszegény ágyék nehezen felismerhető, de feltétlenül meg­szüntetendő hiba. E hibák gyakorta fiatalkori rossz felnevelés, tétlenségre kárhoztatottság következményei. Kialakulásuknak megfelelő tartással elejét vehetjük. A többször kölykezett szukák puha háta megbocsátható. Az izomszegény vállbúbok, a törzstől ­elálló könyökök a szervezet lazaságára utalnak. Az ilyen egyedeknek laza a man­csuk is.
A határorozottan sötét pigment fontos kívánalom. Néha azonban családi jellegképpen előfordul a csökkent mértékű pigmentáltság. A hiányos pigment először hússzínű száj­padlás és fogíny formájában jelentkezik, majd kivilágosodik a szem és a szemhéj-szél is, hússzínű az orrtükör, és az ajkak foltosak. Követeljük meg a jó pigmentáltságot, s a kisebb hi­bával szemben se legyünk elnézőek. Rendellenes fogazatképpen a nem ollós fog­záródás fordul elő, valamint a ponty- és a csukafogazat és a metszőfogak ferde iránya. A kunkorodó farok vagy a felső vonal fölé emelt farok nemkívánatos forma. Rontja komondorról alkotott homogén képet.
Az elrontott, fékezhetetlen természet nem az idegrendszer rovására írandó. Az igazság­talan büntetés, a tehetetlenségre kárhoztatás melletti ingerlés elvadulást vált ki. Jó tar­tással és következetes bánásmóddal legjobb ennek elejét venni.

Súlyos hibák, kizáró okok. A fajtajelleg hiánya kizárja az egyedet a törzskönyvezésből. Szigorúan kell elbírálni azokat a hibákat is, amelyek nagymértékben csökkentik a fajta értékét.
Kizáró ok a rövid szőrzet, tekintet nélkül arra, hogy az a fejen, orron vagy a végtagokon fordul-e elő. A durva, szálkás, egyenes lefutású, vagy enyhén hullámos, de nemezesedésre nem hajlamos szőrzet ugyancsak súlyos hiba. A súlyos pigmenthiba a hússzínű orrtü­körben, kék vagy. kékesfehér szivárványhártyában, a hússzínű bőrben jelentkezik. Az ilyen egyedet ne állítsuk tenyésztésbe, mert csak több generáción át végzett követ­kezetes javító munkával lehetne utána megfelelő utódot nevelni.
A felálló, könnyű fül idegen fajtabeütésre vall.
Régen szokás volt a farok kurtítása. Szerencsére ma már csak elvétve alkalmazzák. Mivel ez a szokás a rövidfarkúság - amely öröklődő súlyos hiba - elpalástolására alkalmas, ezért kizáró oknak ismerjük. A tarka szín, a színes szőrzet kizáró ok.
Súlyos hiba, ha a mancsok igen puhák és lazák. A nagyfokú kard-, tehén- vagy gacsos állás ugyancsak súlyosan elítélendő.
A fajtastandardban megadott alsó határnál alacsonyabb marmagasság már puliszerű komondort jelent. Az ilyen egyedek tenyésztésben tartása nem lehet cél. A laza szer­vezetű, minden helyzetben flegmatikus komondort ne tenyésszük tovább; szerencsére ilyet alig találhatunk.

A komondor tenyésztése.
Fejlődése, tenyészérettsége. Középgyorson fejlődő fajta. Ez a jelző azonban nem jellemzi pontosan azt a lehetőséget, amelyet e fajtával el lehet érni. A jóltáplált kölykök 9-12 hónapos koruk között csaknem teljes fejlettségüket elérik.
Az első ivarzáskor ne vegyük tenyésztésbe a szukakölyköket. De a második ivarzást használjuk ki. A második ivarzás idejére tehát olyan fejlettséget érjenek el a kölykök, hogy szervezetük károsodása nélkül tenyésztésbe állíthatók legyenek. A kant 1 1/2-2 éves korában használhatjuk tenyésztésre.
A kölykezés gyakoriságát a komondor rendszerint vele született tulajdonságképpen korlátozza. Az évenkénti kétszeri kölykezést nagyon nehéz megvalósítani. Az a gyakori
eset, hogy tél végi, tavaszi ellésre áll be a szuka, és ezt tartja éveken át. A szelekció során a szaporább családokat részesítsük előnyben.

Párosítás, az újszülött kölykök megítélése. Az előbbiekben már szóba került, hogy ko­mondortenyészetünk nem nagy egyedszámú, de igen magas szintű tenyészmunkát mu­tat. A tenyészegyedeket összességükben jellemzi a homogén komondor jelleg. A komon­dor örökítése a fajtabélyegekben teljes biztonságú.
A tenyészmunka során szakavatott és lelkes tenyésztők kezén családok, sőt vonalak alakultak ki, amelyek a fajtán belül egyes tulajdonságokban még külön is kitűnnek. A komondortenyésztők tenyésztési gyakorlatában a vonaltenyésztés élő valóság. A rög­zített kiváló tulajdonságokat a vonal keretén belül igyekeznek általános bélyegekké tenni. Beltenyésztést, lazább rokontenyésztést alkalmaznak, s az idegen jelleget távol tartják a vonalaktól. A tenyészmunka során a külső jelleg mellett lényeges, hogy a belső tulaj­donságokra és az ellenállóképességre, szervezeti szilárdságra is nagy gondot fordítsunk. A kölyökkori szelekciót - tekintve a rokontenyésztést, a beltenyésztést - a jövőben még szigorúbban kell végezni, így a családokat, vonalakat eredményesen fent lehet tartani, s. értéküket még tovább fokozhatjuk. A szopós és a választott kölykök elbírálásában azok a mérvadók, amelyeket a puli és a kuvasz tenyésztésével kapcsolatban leírtunk, azzal a különbséggel, hogy itt a komondor fajtajellegét kell szem előtt tartani.

Tartás, elhelyezés. A komondor szokása, hogy nappal vackába, óljába húzódva figyel, és este járja őrzendő területét. Ólját árnyékos, de nem szeles helyen úgy helyezzük el, hogy az őrzendő terüle­tet belőle szemmel tarthassa. Biztosak lehetünk benne, hogy a téli zord idő kivételé nem óljában vackol, hanem mellette, az árnyékban. Hatalmas szőrzete védi az időjárás viszontagságaitól. Óljában almozást télen sem igényel. A komondor állandó láncra kötése sem ajánlatos. A nappali lekötés s éjszakai szabadon bocsátás vagy a futóláncos tartás a még bevált elhelyezési mód.
A komondor a takarmányozásra valamivel igényesebb, mint a kuvasz, de a hasonló testnagyságú kutyákhoz képest igénytelenebb. A kölyökkori jó takarmányozástól eltekintve - amelynek célja a nagy testméret elérése - olcsóbb tömegtakarmányokkal jól tartható (kukoricadara, árpadara, korpa, ételmaradék, hús hulladék stb.).

A komondor használata. Nálunk már nincs lehetőség arra, hogy a komondort, mint pásztorkutyát, őrző-védő szolgálatra használjuk. Mezőgazdasági kultúránk ezt túl­haladta.
Ma a legtöbb komondort házőrzésre használják. Munkáját kifogás nélkül látja el. Ennek a fajtának azonban olyan tulajdonságai vannak, amelyeket igen jól lehetne hasz­nosítani, s amelyeket napjainkban nem használunk ki eléggé. A nagy épületek, gyáregységek különlegesen védendő helyeinek őrzésére a komondor kiváló fajta. A ke­zelő személyzethez szoktatva, a szóban forgó területet mozgó lény meg nem közelítheti. Katonai objektumok őrzésében ugyanígy megállná a helyét. Megvesztegethetetlen, nem barátkozó. Személyvédelemre, főleg helyhez kötött védelem esetében igen jó szolgálatot tenne. Külföldön gyermekvédelemre is használták igen jó eredménnyel.


flickr by mudpig



Kopók és agarak - Afgán agár, Angol agár, Angol véreb, Basset hound, Beagle, Billy, Erdélyi kopó, Hannoveri véreb, Ír farkaskutya, Kai, Levesque, Magyar Agár, Orosz agár, Tacskó, rövid szőrű, Tacskó, szálkás szőrű, Tacskó, törpe, Whippet
Munkakutyák - Akita, Alaszkai malamut, Amerikai bulldog, Angol masztiff, Argentin dog, Bordeaux-i dog, Bullmasztiff, Cane Corso, Dalmata, Dobermann, Francia bulldog, Kuvasz, Leonbergi, Moszkvai őrkutya, Mudi, Nápolyi masztiff, Német boxer, Német dog, Rottweiler, Staffordshire bullterrier
Pásztorkutyák - Kaukázusi juhászkutya, Komondor, Malinois, Német juhászkutya, Óangol juhászkutya, Puli, Pumi, Schnauzer, közép, Schnauzer, óriás, Schnauzer, törpe
Társasági kutyák - Angol bulldog, Csivava, Mopsz, Papillon, Tibeti terrier, Uszkár, közép, Uszkár, törpe
Terrierek - Amerikai pit bullterrier, Amerikai staffordshire terrier, Boston terrier, Bullterrier, Bullterrier, miniatűr, Foxterrier, drótszőrű, Foxterrier, simaszőrű, Jack Russel terrier, Pincser, Törpe foxterrier, West Highland White Terrier, Yorkshire terrier
Vadászkutyák - Amerikai cocker spániel, Magyar vizsla, drótszőrű, Magyar vizsla, rövid szőrű, Német vizsla, drótszőrű, Német vizsla, hosszú szőrű, Német vizsla, rövid szőrű


[ Impresszum ]      [ Jogi nyilatkozat ]      [ Kapcsolat ]       [ Kutya ]


 

Facebook csoport


Bejelentkezés

E-mail cím:

Jelszó:


Keresés




A nap kutyája



Mylow