A kutya, mint az egyik leghűségesebb és ragaszkodóbb háziállat amellett, hogy tudatos és megfontolt, a háznál nem önállóan gondolkodó társ. A kutya engedelmességre képes és hajlandó állat, de vigyázat, a túl sok parancsolgatással áteshetünk a ló túlsó oldalára. A parancsokkal túlságosan lekorlátozott állat elvesztheti nyugalmát és kiegyensúlyozottságát, amelyre a rutintalan gazda még több utasítást adhat, így kialakul egy ördögi kör. A szeretettel körülvett állat az ésszerű feladatokat végrehajtja, sőt, hajlandó olyan dolgokat is megcsinálni kérésre, amelyet egyébként nem tenne meg, mert nem szereti azt a tevékenységet.

Az utasításoknál arra érdemes odafigyelni, hogy a kutya nem a szavakat érti, hanem annak hangzását, hangsúlyát és az ehhez kapcsolódó arckifejezést, testtartást ismeri meg. Összefoglalva egy jel fogja kiváltani az ingert, hogy végrehajtsa a feladatot, amely általában egy akusztikus és egy szimbolikus jelek együttese. A használt utasításokat mindig ugyanúgy kell mondani, hangsúlyozni, hogy könnyen megtanulja és felismerje. Ezért van az, hogy ha más ejti ki a jól begyakorolt parancsszót, a kutya nem feltétlen tudja, hogy hogyan kell reagálnia. A parancsszavakat váltogató gazda sem fog a nevelésben olyan gyorsan előrejutni, mint következetes társa. Ha elég hosszú időt tölt együtt a kutya és a gazdája, a kutya már nem csak a jól begyakorolt jeleket fogja megérteni, hanem úgymond fél szavakból is megérti gazdáját: egy-egy mozdulatsor, tekintet vagy hangsúly elárulhatja neki a gazdája gondolatát.