A kutyák tanításánál nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szagok világában élnek és az orrukkal tájékozódnak. Ez egy óriási különbség az ember és az állat között. Sok kutyatartó nem is gondol rá, hogy a kutya tanításánál mekkora előnyt lehet ebből a képességből kovácsolni. A kutya megismeri és megtanulja a körülötte élők szagát, erről ismeri fel őket, és ebbe fordítja bizalmát is. Gyakorlatilag ezzel tehető engedelmessé. Célszerű tehát lehetőséget biztosítani a szagok „megvizsgálására”, illetve a gazdi testközelébe engedni őket, hiszen ez egy jutalmazási eszközként is működik. A gyermeket is megjutalmazzuk egy öleléssel, puszival, ugyanez járhat a házi kedvenceknek is az ő módjukon, az orruknál megérintve őket.  

De hogyan is vehetjük hasznát a szaglás ilyen jól fejlett képességének? Érdemes az őt körülvevő dolgok illatával megismertetni. A szagok megismerésével természetesen azok tanításával a kutya felismeri a veszélytelen, ártalmatlan dolgok illatát, de észreveszi a mérgező és kártékony dolgokat is. Ebben nyújtanak óriási segítséget a rendőrkutyák.

A tapintás a kiképzés során segít bizonyos mozdulatok betanításában, de szerepe eltörpül a szemkontaktus és hangok mellett. Szerepe van a jutalom és a büntetés kifejezésében is. A szemkontaktus a legfontosabb kifejezőeszköz a kutya nevelésében, ugyanis a kutya követi pillantásunkat, a hatása alá került, szinte elbűvöli. A hang is rendkívül fontos, a megszokott hang és hangsúly csodákat művel. Annak ellenére, hogy nem a kimondott szó a fontos, hanem maga az ismerős, jól betanult hangsúly, érdemes szavakat betanítani neki, hiszen csak ugyanazzal a szóval fogjuk tudni azt a hangsúlyt megismételni, amit kutyánk ismer. Így szoktathatjuk parancsokhoz, tiltásokhoz, dicsérethez és szidáshoz. A szavak tehát figyelmeztetik és információt közölnek neki. A szavak mellett gyakori a füttyjelzés, amely legalább annyira hatékony lehet, mint egy-egy kifejezés. A hangokat testbeszéddel, például kézjelekkel egészítik ki a jobb kifejező hatás érdekében.

Lényeges, hogy a betanított parancsszavakat természetesen, nyugodtan, normális beszédsebességgel ejtsük ki. Nem érdemes hangosan vagy kiabálva parancsolni, az akár meg is zavarhatja. Eredményesebb, ha a füle a természetes hangszínünkön szokja meg az utasításokat. A jól begyakorolt hangeszközök a szemkontraktussal együtt varázserővel rendelkeznek, akár büntetést is kiválthatnak, segítségükkel elkerülhető a testi fenyítés.

Érdemes a szavak erejét a nevelés pozitív oldalán is kihasználni. Ezt nagyon egyszerűen megtehetjük dicsérő szavakkal. Érdemes még szavakkal bátorítani és figyelmeztetni is az állatot. A jól begyakorolt kiejtésű kis utasítások még jól jöhetnek: jól van, ügyes, gyorsan, ne, kész, stb. A betanítás során mindig a megfelelő pillanatban kell mondani a szót, hogy a kutya a megfelelő fogalmat párosítsa hozzá. A legjobb példa a „fuj” szó, amelyet nem szabad összekeverni az állat engedetlenségével vagy ügyetlenségével kapcsolatos fegyelmezéssel. Ez kizárólag a tiltást, megakadályozást kell, hogy jelentse. Egyértelműen és gyorsan kell reagálni az adott szituációkra. Az engedetlenség esetében a legjobban használható parancs a „gyere”, majd a feladat pórázon történő megismétlésével kezdhetjük előröl az okítást. A szemkontaktust végig tartsuk fent. A kutya folyamatosan olvas a gazdája szeméből.