Kedvenc.

A terrierek egyik legősibb képviselője. Származására vonatkozólag 1790-ből maradtak feljegyzések. Az akkori első törzskönyvekben már szerepelnek. Az akkori Bedlington terrier nem egyezett meg teljesen a küllem szempontjából a maival, csak füle, farka és szőrzete volt olyan. Eredetileg vadászkutya volt. Feljegyzések sze­rint, melyek 1872-ben keletkeztek, egy Piper nevű Bedlington terrier, mely 14 éves volt, csodálatba ejtette a vadászokat kitűnő vadászkészségével. Akkoriban patkány-, kígyó- és ­dúvadirtásra, valamint szárnyas vad vadászatára használták. Az angoloknál abban időben kedvelt kutyaviadalok igen harcias résztvevője volt. A Bedlington terrier bármennyire hihetetlennek tűnik - szolgálati célra kiválóan alkalmas. Elegáns megjelenése ellenére nem kényes, az időjárás viszontagságait jól állja, őrzésre tökéletesen megfelel. Nem véletlen, hogy Bedlington angol bányavárosban, mely New-Castle kör­kén fekszik, a bányászok hűséges kísérője, jelzője volt. Az ő érdemük a tovább­tenyésztés is, s nevét is innen nyerte.
Õsei között az agár, Dandie-Dynmont és Bull terrier szerepel. Az agártól gyors és kitartó futását, a vad hangtalan üldözését, a Dandie-Dynmont terriertől nagyon szép, szomorú szemét, a Bull-terriertől bátorságát, erejét örökölte.

Megjelenése csalóka, mert szelídnek tűnő külleme miatt azt gondolhatnánk, hogy rend­kívül félénk kutya, ugyanakkor a valóságban harcias, erős, ügyes, bátor és igen szívesen harcol.
Nagyon tanulékony, jól alkalmazkodó, gyermekkedvelő, szimata igen kitűnő, s rend­kívül fürge mozgású. Ma már nem használják vadászatra. Szép külseje, hűséges, ked­ves, emberszerető tulajdonságainál fogva és kényes tisztaság-ösztöne miatt a legjobb szobában tartott kutyatípus.

Feje elég hosszú, körte formájú, koponyája keskeny, lekerekített, sűrű, selymes, majd­nem fehér szőrrel fedett. Stop-vonala nincs, a koponyarész egyenes vonalban megy át az ;orri részbe. Szeme nem kiemelkedő, ideálisan háromszög alakú. Szeme sötét gesz­tenye- vagy mogyoróbarna, szomorkás tekintettel, a szemhéjak feketék és körülöttük szőr is sötét. Az orrtükör általában fényes fekete. Orrnyílásai nagyok. Füle középna­gy, igen mélyen tűzött, simán lóg az arc mellett, legömbölyített heggyel. A fül finom fehér szőrrel fedett, végén bojttal. Nyaka hosszú, lapos, száraz. Törzse jól izmolt, nagyon hajlékony, háta ívelt, mellkasa mély. Ágyéka magas, fara erősen csapott. Hasa igen erősen felhúzódott (agárhas). Farka mérsékelten hosszú, mélyen tűzött. Soha nem kunkorodik hátra. Az elülső végtagok gyengébben, a hátulsók jól izmoltak, mérsé­kelten hosszúak. A lábközépcsont ferde és hosszú. A mancs hosszú nyúl-mancs, ujjai zártak.
őrzete igen lágy, hullámosodásra hajlamos. Színe többnyire világosszürke, kékes nyalattak vagy csontszínű, homokszínű, esetleg máj színű. Szőrzetét trimmelni kell.

Régen vadászkutyaként és őrző-védőként használták, ma már leginkább csak népszerű lakáskutya.